A Pécsi Tudományegyetem 2017. november 16-án tartotta díszdoktoravató ünnepi szenátusi ülését, amelyen a honoris causa doktori címet vehetett át Norbert Kersken.
Tudományos életrajz
Egyetemi tanulmányaim alatt, amelyet Münsterben a westfáliai Wilhelms-Universität-en végeztem történelem (középkori történelem és Kelet-Európa története szakirány), szlavisztika és filozófia szakon, 1977-től kezdve bekapcsolódtam a „Kelet-Európa koraközépkori története Lexikon” (Glossar zur frühmittelalterlichen Geschichte im östlichen Europa) munkacsoportba, amelyet Manfred Hellmann (Münster) és Herbert Ludat (Giessen) vezettek. Hallgatóként, majd tudományos munkatársként itt ismerkedtem meg a középkor latin nyelvű történetírásával, a hagyományok továbbélésének és a szövegek összefüggéseinek kérdéseivel. E munka során 99 szócikket írtam, köztük a terjedelmes „Danubius” szócikket is. A doktori disszertációm célja, amelyet Peter Johanek vezetésével írtam, az volt, hogy egy széleskörű áttekintést készítsek az egyes országok középkori történetét bemutató középkori összefoglaló munkákról, amelyek a kezdetektől a szerzők koráig elemzik a szövegek eredetét. Két évig dolgoztam Coesfeld, egy westfáliai kisváros levéltárában, mialatt elkészült Coesfeld történetírásának összefoglalása és a város történetének annotált bibliográfiája (1998). 1993–1995 között Berlinben dolgoztam a „Kelet-Közép-Európa története és Kultúrája” kutatócsoportban (amely a mai lipcsei GWZO elődje volt), Winfried Eberhard professzor vezette projektben (A korai parlamentarizmus előtti rendi szisztéma fejlődése mint kelet-közép-európai állammodell a 16-18. században). 1996 óta a marburgi Herder Intézet tudományos munkatársa vagyok, kutatási területem Kelet-Közép-Európa története. Több mint tíz éve vezetem azt a kutatócsoportot, amely Kelet-Közép-Európa történetének online-adatbázisán munkálkodik partnerintézményekkel való együttműködés keretében. 1998 óta rendszeresen tanítok Giessenben az egyetemen. Lehetőségem nyílt egyrészt összehasonlító historiográfiai vizsgálatokat végezni, másrészt tanulmányokat készíteni a kelet-közép-európai országok (Pomeránia, Livónia, Felső-Lausitz, Szilézia, Csehország, Lengyelország és Magyarország) közép- és koraújkori történetének egyes kérdéseiről. Három évig végeztem kutatásokat a varsói Német Történeti Intézetben (Deutsches Institut), ekkor a Piast-kori Lengyelország külkapcsolatait vizsgáltam.
Az új kutatási irányok és a tudományos kapcsolatok – a kelet-közép-európai országok munkatársaival való együttműködés – lehetővé tették, hogy számos tudományos konferencián (Berlinben, Varsóban, Marburgban) olyan kérdésekkel foglalkozzam, mint a rendi politika, a Piastok uralmának kapcsolatrendszere, a későközépkori külpolitika, a középkori interregnumok, a reformáció kelet-Közép-Európában és a kereszteshadjáratok az érett- és későközépkorban.