Zajlanak az előkészületek a szeptemberi pécsi FENS Regional Meeting konferenciára

Hogyan sikerült megkapniuk a regionális konferencia rendezésének lehetőségét?

Kétévente rendezik az Európai Idegtudományi Társaságok nagy konferenciáját valamely nagy, európai városban, 6-7 ezer fővel. Ennek alkonferenciájaként értelmezhető a „kisebb FENS”, ami a régióknak szól, de itt is jelentős számban képviseltetik magukat a szakemberek, közel ezren. Ezt a lehetőséget – egy másik jelentkező mellett – mi is megpályáztuk. A FENS bizottságának végül ránk esett a választása. A szeptemberi helyszíni bejárás alkalmával pozitív benyomást tett rájuk a város, elégedettek voltak az előkészületekkel, és azzal, hogy a környező régióban élő szakembereket, a horvátokat, a szerbeket és a szlovéneket is idevonzzuk. Ez a terület eddig nem képviseltette magát, egy éve Prágában zajlott a tanácskozás, ahol a helyiek mellett a budapestiek, és az osztrákok voltak jelen.

A rendezés lehetőségéhez nem kis mértékben hozzájárult az, hogy a magyar idegtudomány világszínvonalú, több neves szakemberünk is van, köztük Freund Tamás, Brain Prize-díjas, a programbizottság tagja, aki korábban a FENS elnöke is volt. Pozitív szempont volt az elbírálásnál az is, hogy pályázatunkban serkentettük a hallgatói részvételt, ami a FENS egyik kiemelt célja. Úgy állítottuk össze a tervet, hogy alacsony legyen a részvételi díjuk, és számos támogatást megkaphassanak. Hasonló figyelmet fordítottunk arra is, hogy a laikusok számára is nyújtsunk ismeretterjesztő, érdekes programokat, ami ugyancsak lényeges szempont. Ebben egyébként már van gyakorlatunk, hisz a többi egyetemi várossal karöltve mi is részt veszünk az évente megrendezett Agykutatás Hete programsorozatban, amikor főként iskolásoknak mesélünk az agyról, tartunk előadásokat.

Idén milyen érdekességeket kínálnak az érdeklődő nagyközönségnek? 

Tavaly először vett részt az ÁOK a Kutatók éjszakáján, ami egyben a főpróbánk is volt. Nagyon népszerűre sikeredett, több százan jöttek, talán azért is, mert az anatómiát átlengi valamiféle misztikum, és itt bőven van mit nézni, fogni is. Most az agyra és az idegrendszerre fókuszálva igyekszünk hasonló lehetőségeket kínálni, a kisgyerekek például gumiaggyal játszhatnak, összerakhatják, megtanulhatják a részeit, megtapasztalhatják, miként működik egy ideg, hogyan vezeti az ingerületet, de természetesen, mindez érdekes lehet az idősebb korosztálynak is. Erre a konferencia előtti héten kerül sor, hogy ne legyen túlzsúfolt a program.

Alapvetően mi ezzel a céljuk? A testünk alaposabb megismertetése, avagy a biológia megszerettetése?

Mindkettő, de talán az előbbi lényegesebb. A laikusok ismeretei ugyanis az emberi testtel kapcsolatosan igencsak hiányosak. A tudás átadása manapság különösen fontos, mert sok a tévhit, sok a mágus. Másrészt az idegrendszeri betegségek előfordulása nagyon gyakori - gondoljunk csak a szélütésre vagy a depresszióra – és a halálozásban is vezető szerepet játszanak. Fontos felvilágosítást nyújtani ezekről olyan szakemberektől, akik valóban értenek hozzá.

Az ÁOK mellett fontos megemlítenünk a Természettudományi Kart, valamint a Művészeti Kart is, a programsorozat szervezőiként és aktív résztvevőiként.

Igen, a Természettudományi Kar munkatársai szervezőkként ugyancsak jelen vannak a bizottságban, tagjai az Idegtudományi Centrumnak is. Ők is nagyon komolyan foglalkoznak az idegtudománnyal, például Gábriel Róbert, aki retinakutatásokat folytat, vagy Hernádi István, aki idegrendszeri-pszichológiai kutatásokat végez. A Művészeti Kart pedig azért vontuk be a munkába, mert a Kodály Központ előtt szeretnénk egy óriás agyat megjeleníteni hungarocellből – ez lesz a konferencia logója is – ami  előtt majd lehet fényképezkedni. A konferencia zárása után aztán a Szentágothai János Kutatóközpontban helyezzük el. A kapcsolat a Művészeti Karral régóta létezik, hallgatóiknak van anatómia tantárgyuk, és egy órát mi tartunk számukra itt, az intézetben. Gyakran előfordul az is, hogy rajzolnak, festenek nálunk.

A konferencia szakmai tematikájának megválasztásában mennyire volt szabad a kezük?

Nem teljesen, mert vannak a FENS-nek kötelező részei, ilyen például az állatkísérletekkel kapcsolatos etikai ülés. A szimpóziumok ugyanakkor szabadon szerveződnek, bárki beadhatja ezzel kapcsolatosan a javaslatait a különböző témákban. Általában több javaslat születik, mint amennyi hely van, összesen három párhuzamos szimpózium lesz, naponta kétszer, azaz összesen 18. A szakmai színvonal mérlegelése és a nemzetköziség képviselete alapján a programbizottság döntött arról, melyek lesznek ezek. A plenáris előadókat személyes ismeretség alapján hívtuk meg, köztük a Nobel-díjas Thomas Südhofot, valamint a legfrissebb Agy-díjas kutatót is, akikkel találkozni és beszélgetni is lehet.

Az említett szempontok mellett a szimpóziumok kiválasztásánál fontos volt-e az, hogy jelenleg melyek az ún. „sláger kutatási területek”?

Sok ilyen sláger van, de itt nem igazán ez volt a döntő szempont, hanem sokkal inkább az, ha valaki valamely területen maradandót, nemzetközileg is számottevőt alkotott. A szekciókban nem  egy-egy témában mélyedünk el, hanem az idegtudomány széles spektrumát igyekszünk bemutatni, a gerinctelen idegtudománytól egészen a klinikumig.

A pécsi szakemberek ezen belül mit képviselnek?

Lesz szimpózium többek közt a depresszióról, a Parkinson-és az Alzheimer-kórról, valamint a retináról is.

Milyen hozadéka lehet a Pécsett rendezendő konferenciának?

Akkor jó egy ilyen találkozó, ha nemcsak szakmailag gazdagodik az, aki eljön, de az idegtudományhoz kapcsolódóan lát-hall valami érdekeset, különlegeset is. Elképzelésem szerint ilyen lesz a Művészeti Kar hallgatói által alkotott óriás agy, vagy a NeuroArt kiállítás. Utóbbi résztvevői olyan idegkutatók, akik hobbiként szobrászkodnak, festenek, illetve olyan művészek, akiknek idegtudománnyal kapcsolatos alkotásaik is vannak. A FENS kérésére lesz továbbá egy olyan sarok, ahol a híres magyar idegtudósokat mutatjuk be. Itt olyan puffokat helyezünk majd el,   amelyeket idegszövet képpel vonunk be. Ezeken megpihenni biztosan emlékezetes lesz. Ahogyan remélhetőleg a „touch the brain” is, amit itt, az intézetben szervezünk. Ennek lesz hajnali formája is, azaz 6 órakor kezdődő, azért, hogy utána még odaérjenek a szimpóziumra. Ezt azért találtuk ki, mert sok olyan idegtudománnyal foglalkozó szakember van, aki nem orvosi egyetemre járt, így nem fogott még emberi agyat, és nem látta közelről azokat a struktúrákat, amiket vizsgál. Mivel Pécs abból a szempontból kisváros, hogy itt nincsenek nagy távolságok, ezért az intézetünkben, a fölszeletelt agyon egy oktató segítségével megnézheti mindazt, ami érdekli. A nagy FENS konferenciákon - Barcelonában, Koppenhágában vagy Milánóban - az ilyen jellegű „csemegékre” nem volt mód, a sokezer résztvevő mindebből nem részesülhetett. A kisebb találkozók ugyanakkor esélyt jelentenek erre. Általuk személyesebbé, emlékezetesebbé válhat az együttlét amellett, hogy a perszonális- és a munkakapcsolatok is jobban elmélyülhetnek.