A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának díszdoktora: 2009. május 7.
„Jevtusenko vezéralakja volt annak az 1950-es évek második felében induló szovjet költőnemzedéknek, akik Sztálin halála után ténylegesen "demokratizálni" akarták a költészetet. Lázadtak egy olyan társadalmi berendezkedés ellen, amely elvette az egyéntől a személyes méltóságot, és államosítani akarta a magánéletet. Utcákon, tereken, stadionokban adták elő verseiket, több tízezres rajongói táborral rendelkeztek. Jevtusenko költészetét mind a mai napig a "pódium", a nyilvános megszólalás vágya határozza meg: a költői szó nála szinte elválaszthatatlan a költő hangjától és gesztusaitól. Jevtusenkónak jelentős érdemei vannak az orosz költészetben.
Ő volt az, aki az ötvenes és hatvanas években újjáteremtette az úgynevezett "intim lírát", a sztálini korszak kötelező sematizmusa után rehabilitálta a szerelmi költészetet, benne az érzelmeket és a személyes hangot. Ma is költészetének egyik csúcsteljesítményét jelentik az akkoriban íródott szerelmes versei, melyek egyben a XX. századi orosz költészet gyöngyszemei.
Jevtusenko rengeteget írt és ír is. Eddig megjelent köteteinek száma meghaladta a száztízet. Az 1970-es és 1980-as években számos verseskötetét százezres példányszámban adták ki. Írt poémákat, elbeszéléseket, regényeket, filmforgatókönyveket, sőt maga is forgatott filmeket, melyekben rendezőként és filmszínészként debütált.
Jelenleg Jevtusenko felváltva él az Egyesült Államokban, ahol különböző egyetemeken tanít és Oroszországban. Továbbra is kultiválja a pódiumköltészetet, oroszországi tartózkodása idején, kellő hatásvadász külsőségek közepette rengeteg nyilvános fellépést vállal."
(Szőke Katalin, Élet és Irodalom)