Nagy-Britannia Amerikába megy. Ez az összekötő témája a SPECHEL (Angol-Magyar Kulturális Egyesület) által szervezett 2016-os Brit Ősz rendezvénysorozatnak. Az Egyesült Királyságból érkező kiemelt vendégeink annak százéves évfordulóját ünneplik, hogy a népdalgyűjtő Cecil Sharpe és Maud Karpeles 1916-ban az Appalache-hegységbe utazott.
Jim Megeean a tengerészeti daloknak a világ legkiválóbbjaként elismert közvetítője. A műfaj a gyors óceánjáró kereskedelmi vitorláshajók idején vált híressé. A hajókat úgy tervezték, hogy a legnagyobb sebességgel tudjanak haladni a legkevesebb súllyal. Megszabadították őket az ágyúktól, a fölösleges legénységtől, így legjobb védekezésük a menekülés volt; gyorsabbnak kellett lenniük bármely ellenséges hajónál. Hogy ezt elérjék, a legénység olyan dalokat talált ki, amelyek munkájuk ütemét visszhangozták. A legerősebb hang volt az előénekes, a többiek pedig csatlakoztak. A refrének gyakran ugyanolyan hosszúak vagy még hosszabbak is voltak a szóló soroknál, és a munka üteme szabályos maradt. Az, hogy milyen hosszú volt egy dal, mindig azon múlt, hogy milyen hosszú volt az illető feladat. És bár lehet, hogy a hajók végén lengett egy bizonyos ország zászlaja, a legénység tipikusan nemzetközi volt. Így mondhatjuk, hogy a tengerészeti dalok valóban nem tartoztak egyetlen államhoz sem; az egyik percben Liverpoolt, a másikban Shenandoah-t említenek.
Jim Mageean nyílt előadást tart a Pécsi Tudományegyetemen november 16-án 10 órakor, és aznap este 19 órakor koncertet ad a Művészetek és Irodalom Házában.
