A színművet, a legenda szerint, az ifjú Brecht négy nap alatt, fogadásból vetette papírra. Ennek szellemében egy fiatal ember gondolatfolyamaként tekintett rá egész életében, melyet haláláig tökéletesített. Így tekintek én is a történetre, mely sok megválaszolhatatlant tartalmaz rólunk emberekről.
Mert mit jelent Baalnak lenni? A szó azt jelenti: úr, tulajdonos, birtokos. Baalnak lenni azt jelenti: mindent megragadni, mindennek belenézni a belsejébe, majd elhajítani, ha már nincs benne több kiélvezni való. Baalnak lenni azt is jelenti, hogy ha már mindent, várost és mezőt, férfit és nőt, szerelmet és gyilkosságot magamba emésztettem, nem marad más, mint önmagam felzabálása. Baal, az állandóságra és öröklődésre képtelen örök élet, amely magában rejti a halál akarását.
A darab egy tehetséges ember ámokfutását mutatja be, és keresztmetszetet ad az egyetemes emberi gyarlóságról, szeretetéhségről, a folyamatos vágyakozásról, mely nyughatatlanná tesz mindannyiunkat.
Mert mi lenne, ha nem a vágyaink hajtanának bennünket?
„Semmi. Olyan, mint a remegő levegő nyári estén. Nap. De nem remeg. Semmi sem remeg. Semmi sem. Semmi. Egyszerűen nincs.
Szél fúj. Már nem fázunk. Eső hull. Már nem ázunk. Vicc van. Nevetés nincs. Megrohadunk... nem kell várni.
Itt nem marad teljesítetlen kívánság. Itt egyáltalán nem marad kívánság. Itt leszokunk mindenről. A kívánságról is. Így lesz az ember szabad.
És mi lesz a végén?
Semmi. Semmi sem. Nem lesz vége.”
Szereposztás:
Baal, költő: Szabó Márk József
Ekart: Kuti Gergely
Johanna: Bálint Adél
Johannes: Kecskés Alexisz
Sophie Barger: Sztranyovszki Zsófia
Emilie/Maja/Fiatal nővér: Ahmann Tímea
Ifjú Hölgy/Szubrett/Idősebb nővér: Kocsis Viktória
Mech/Bolleboll/John/Fuvaros/Favágó/Rendőr 1/Paraszt: Tál Achilesz
Piller/Lelkész/Csavargó/Koldus/ Favágó/Lupu/Watzmann: Gácsik Dénes Frigyes
Gougou/Favágó/Fuvaros/Unokaöccs/Rendőr 2/ Paraszt: Cserdi Zsolt
Zene: Etlinger Mihály
Látvány, jelmez: Kuti Letícia
Koreográfia: Bálint Adél
Asszisztens: Halász Bianka
Rendező: Zakariás Máté